Ez az ötvenéves házassági évfordulónk. Az álló sor jobbról: Ágnes lányom, a lánya Beáta, Beáta barátja, azóta a férje, Péter fiam és a felesége. Baloldalt Emese és a barátja.

Én már nem vagyok vallásos. A férjemmel elfogadtuk, hogy mivel én annyira megszenvedtem a vallásomért, én a gyerekeimet nem hagyom. A gyerekeim, az unokáim, a dédunokáim mind meg vannak keresztelve, katolikusok. Úgy vagyok vele, hogy én adtam a rezervációt [reverzálist], az engedélyt arra, hogy katolikusok legyenek a gyerekeim, mert én a vallásomért annyira megszenvedtem, hogy azt mondtam, így a helyes. A férjem ötvennégy évnyi házasság után halt meg, huszonöt éves koromtól egész hetvenkilenc éves koromig vele voltam. Azt nem lehet elfelejteni, ilyen józan emberrel élni együtt.