Ő az anyai nagyapám, Török Dezső, huszonnyolc éves korában. Az édesapja [tehát anyai részről az egyik dédapa] Turteltaub Gergely volt, az édesanyja [anyai részről az egyik dédmama] Wallerstein Fanni. Nagyváradon éltek. A nagyapámat eredetileg Turteltaub Dávidnak hívták, ezt magyarosította Törökre, és a Dezső nevet használta. A tizenkilencedik század végén feljött Pestre, cipőüzletben volt kereskedősegéd. 1901-ben megnősült, és a feleségével együtt cipőüzletet nyitott az Erzsébet körúton. Az első világháború végén be kellett zárniuk, mert a hadikölcsönön elvesztették minden vagyonukat. A két lányukat, anyámat és Klári húgát azért rendesen felnevelték, ellátták, még tisztes hozománnyal is. Az 1930-as évek közepén az Andrássy úton nyílt meg az új üzletük. Nagyapám keményen dolgozott, amikor kellett, és nem csak szerette, tisztelte is a feleségét, mert ő még keményebben dolgozott. De nagypapa szórakozni is szeretett, kávéházba, társaságba járni, kártyázni -- mindezt a nagymama nélkül. Igaz, az unokáival is többet játszott. Amikor a kisebbik unokája, Tomi unokaöcsém született, a nagymama és az én anyám a szanatóriumban voltak, a nagynéném mellett. Én a nagypapával voltam, együtt izgultunk. És ő nagyon szépen elmagyarázta nekem, már ahogyan 1934-ben egy öt és fél éves gyereknek el lehetett mondani, hogy most jön a világra az unokatestvérem.