Emailcime megadásával itt tud feliratkozni a negyedévente megjelenő hírlevelünkre, amelyben beszámolunk újdonságainkról.
Ebben a rovatban zsidó történelemmel, társadalomtörténettel, szociológiával, néprajzzal, kultúrával, vallással, valamint az antiszemitizmussal és a holokauszttal kapcsolatos cikkeket, tanulmányokat olvashat. A gyűjteményt rendszeresen bővítjük. A Centropa fontosnak tartja, hogy a felsőoktatási intézményekben végzett hallgatóknak, a Centropa kutatási témáihoz kapcsolodó szakdolgozatai is olvashatóak legyenek itt.
Zsidók Zala megye társadalmában
Németh László – Paksy Zoltán

A török kiűzését követően az ország elnéptelenedésével vette kezdetét a zsidóság negyedik nagy bevándorlási hulláma, amely két évszázad alatt a néhány ezer főnyi magyarországi zsidóságot milliós nagyságrendűvé duzzasztotta.
A „legtudósabb rabbi” sorstalansága
Szeged, 1944
Molnár Judit

Löw Immánuel születésének 150. évfordulója alkalmából szobrot avattak 2004 januárjában Szegeden, a Dóm téri Pantheonban. A tudós főrabbi méltó utódjaként folytatta édesapja, Löw Lipót tudományos és közéleti tevékenységét, valamint vezette a neológ zsidó hitközséget 1878-tól haláláig, 1944-ig. Ő tervezte meg a szegedi nagy árvíz után felépülő új zsinagóga színeit, szövegeit, szimbolikáját, illetve előrajzolta ablakait.
A zsidó nő és a holokauszt
Karsai László

Anne Frank, az Amszterdamból deportált német kislány - nagyon őszinte, keserves naplójának is köszönhetően - talán a holokauszt történetének egyik legismertebb női áldozata. Mi, magyarok büszkén emlékezünk Szenes Hannára, aki legalább megpróbált fegyverrel harcolni a nácik és magyar csatlósaik ellen.
Új Wallenberg-dokumentumok
Karsai László

Lehet-e Raoul Wallenbergről, budapesti zsidómentő tevékenységéről újat mondani? Lévai Jenő, Randolph L. Braham, Leni Yahil tanulmányai, monográfiái után első pillantásra talán túl merésznek, elbizakodottnak tűnik a válasz: igen, lehet [1].
Weiss Arthúr emléktáblájához
Karsai László

A budapesti Svájci Követség Idegen Érdekek Képviselete Kivándorlási Osztályát 1944 kora nyarán szervezték meg a Vadász u. 29-ben, ahol Weiss Arthúr üveggyáros egyik raktára és irodái voltak. A budapesti Palesztina Hivatal munkatársai Salamon Mihály és kollégái, köztük a Hivatal vezetője Krausz Miklós és Carl Lutz svájci alkonzul kifejezetten jó, baráti viszonyban voltak egymással. Amikor Weiss Arthúr megpróbálta ingatlanát svájci védelem alá helyezni, a Palesztina Hivatalban dolgozó ismerősei segítettek neki.
Hullarablás
Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek cikke a magyar zsidók gazdasági megsemmisítéséről

A jelenlegi államhatárok szerinti Európában 1941 és 1944 között több mint két tucat országban állomásoztak német csapatok megszállóként vagy szövetségesként. Az SS és a Wehrmacht megérkezését követően előbb vagy utóbb mindenhol terítékre került a zsidókérdés végső megoldása.
Az aranyvonat története
Vági Zoltán – Kádár Gábor

A második világháború és az azt követő időszak különös epizódja az aranyvonat története. A világégés utolsó periódusában összegyűjtött és nyugat felé indított magyar zsidó vagyon az elmúlt két évben újra és újra felkeltette a közvélemény és a média figyelmét. A történet és az összefüggések pontos rekonstrukciója mindmáig várat magára. Az alábbiakban vázlatosan foglaljuk össze kutatási eredményeinket, amelyek hamarosan könyv formájában is napvilágot látnak.
Mauzóleum Pozsonyban
Chátám Szófér síremléke a „föld alatti” temetõben
Haraszti György

Az ortodox zsidóság vezetõjének, kora leghíresebb vallástudósának, Chátám Szóférnek (Frankfurt am Main, 1762 – Pozsony, 1839) a neve hazánkban alig ismert, jóllehet a zsidó világban a magyarországi zsidóságot – Herzl Tivadar mellett – elsõsorban miatta tartják számon.
Judaisztikai kutatások és a „csonka társadalom”
Az akadémiai kutatások fejlesztéséről
Glatz Ferenc

Napjainkra Magyarországon maradt meg a térségben (Közép-Kelet-Európában) egyedül jelentős tömbben a zsidóság. Rossz kifejezéssel élve, de talán a zsidóellenes érzelmű polgártársaink számára is meggyőző formában fogalmazva: a magyarországi zsidóság „hungarika” a világtörténelemben. Vagyis: állami pénzből kiemelt kutatási témaként kell kezelni.
A „Jaross-listák” nyomában
A vészkorszak forráskérdései
Gecsényi Lajos

Készültek-e névjegyzékek a gettókba kényszerített, majd vagonokba zsúfolt és elhurcolt zsidó vallású magyar állampolgárokról? És ha igen, akkor mi található meg ezekből a levéltárak mélyén, számba vette-e már valaki ezeket a forrásokat, hozzáférhetők-e a kutatók számára? Ha pedig vannak ilyen jegyzékek, akkor összevetették-e azokkal a névsorokkal, amelyeket 1945-ben és a későbbi években a zsidó szervezetek állítottak össze a vissza nem tértekről, a holttányilvánítási jegyzőkönyvekkel, a halotti anyakönyvi kivonatokkal és más dokumentumokkal?
A „legmagyarabb” vármegyében
Gettósítás és deportálás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
Csősz László

A Szolnokon és a vármegye nagy részét alkotó, egykor kiváltságos jász és kun területeken élő zsidó közösségek csak a 19. század első felében jöttek létre. A cigányságot nem számítva az egyetlen számottevő kisebbségi csoportot alkották a „legmagyarabbnak” nevezett vármegyében.  A kései megtelepedés és a korlátozott gazdasági lehetőségek miatt lélekszámuk azonban messze alatta maradt az országos átlagnak: 1941-ben mindössze 7500 fő volt (1,8%), közülük minden harmadik a megyeszékhelyen élt.
A Holokausz-szindróma
Békés H. Vera

A holokauszt-szindróma egyik legvitatottabb kérdése az, hogy egyáltalán létezik-e.
Pontosabban az, hogy jól körülhatárolható, egységes, másfajta traumák hatásaitól eltérő, sajátos tünetcsoportnak tekinthető-e a holokauszt alatti üldöztetést átélteknél, a későbbiekben megfigyelhető pszichológiai zavarok összessége.
Kettős kisebbségben
A zsidóság Észak-Erdélyben
Tibori Szabó Zoltán

Erdély zsidósága túlnyomórészt magyar anyanyelvű és kultúrájú volt. A trianoni békeszerződést követően kétszeresen hátrányos helyzetbe került: „kettős kisebbségbe” jutott. „Másságára” időről időre mind román, mind pedig magyar oldalról figyelmeztették.
Kárpáti rapszódia
A szegénységből a gettóba
Haraszti György

Kárpátalja az elmúlt 90 évben öt államalakulathoz tartozott. 1919-ig a történeti Magyarország része volt. Kiterjedt az egykori Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros megyék túlnyomó részére. Ez mindig is az ország legszegényebb, periférikus területének számított.
„Ide többé vissza nem jönnek…”
Holokauszt Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben
Nagy Ferenc

Magyarország északkeleti térsége földrajzi fekvése miatt a zsidók betelepedésének egyik fontos helyszíne volt. A főként Galíciából és a cseh–morva területről érkező zsidók már a szabad letelepedés jogát biztosító 1840. évi XXIX. törvény megszületése előtt népes hitközségeket alapítottak itt.
Holokauszt Somogy megyében
Kovács Tamás

A 20. század elejére erős és virágzó zsidó hitközség alakult ki Somogyban, amely a 19. század folyamán nagymértékben hozzájárult a valódi polgárosodásához. Fontos szerepet játszottak az ipar, a kereskedelem fellendülésében, nagy számmal voltak jelen az ügyvédi és orvosi pályákon és emellett fontos pozíciókat töltöttek be a helyi politikai életben, szociálpolitikában.
Zsidóból Vácegres
Hovanyecz László

A mából visszanézve úgy tetszik, aligha fogalmazta bárki pontosabban a tiszaeszlári események társadalmi-politikai jelentőségét, mint Krúdy Gyula. 1932-ben a következőket írta Tiszaeszlár az ötvenedik évforduló távlatából című tárca-publicisztikájában:
Egyházak és a holokauszt
Balogh Margit

Kamenyec-Podolszkij a magyar holokauszt első felvonása s egyúttal a tiltakozóakciók nyitánya is volt. Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága főnökasszonya Horthy Miklósné segítségét kérte, majd többedmagával a helyszínre utazott. Tiltakozásuk egybeforrt a Magyarországra visszaszököttek segélykiáltásával. 
A romák kirekesztése és deportálása
A cigány holokauszt kutatásáról
Szita Szabolcs

Az 1930-as években a cigányság kirekesztő megkülönböztetése fölerősödött. A közigazgatásban fölmerült a javaslat: a magyarországi „cigányügy” megoldását nem munkalehetőségek biztosításával, szociális gondozással, hanem – mint 1934-ben vitéz Endre László, a gödöllői járás főszolgabírája mondta – a társadalomtól való elkülönítéssel, munkatáborokkal, koncentrációs táborokkal kíséreljék meg.
„Magyarország testéből kioperálandók”
Holokauszt Baranyában
Vörös István Károly

Baranyába a zsidók a 18. század utolsó harmadában települtek be. A megye korábban nem tűrte meg őket. A század végén azonban, 1794-ben, már 70 településen 584-en (124 család) laktak zsidók a megye területén. Elsősorban vándorkereskedelemből, kisebb számban kézművességből éltek, különféle haszonvételek bérlésével (kocsmáltatási jog stb.) foglalkoztak. Egy évszázad múlva, 1890-ben már 5665-en (ekkor a legtöbben) laktak itt, a Pécs nélkül számított teljes megyei lakosság 2%-át alkotva.
Zsidó csoportok és identitásstratégiák a mai Magyarországon
Kovács András

Az európai zsidó diaszpóra modernkori történetének leírásában rendszerint a zsidóság és a környező társadalom viszonyának drámai változásai állnak a középpontban. Miután leomlottak a középkori gettók falai, az európai zsidóság elképesztő gyorsasággal alakított ki új együttélési és érintkezési formákat a modernizáció útjára lépett környező társadalmakkal.
Magyar zsidó politika a háború végétől a kommunista rendszer bukásáig
Kovács András

Tanulmányunk tárgya a magyar zsidó politika a második világháború végétől a kommunista rendszer bukásáig. Mint közismert, ebben az időszakban zsidó származású politikusok komoly szerepet játszottak az ország politikai életében. Tevékenységüknek közvetett és közvetlen hatása is volt a magyar zsidók életére – a zsidó származású kommunista vezetők működése mindmáig kedvelt vesszőparipája az antiszemita irodalomnak.