Eredeti formájában valóban terjedelmes gombóc volt,  amelyet a sólettal együtt, ugyanabban az edényben készítettek el, akárcsak manapság a ganefot. A XIX. században azonban már a legtöbben egy kerek agyagformában sütötték meg, amelyet néha betettek a sóletba, de általában külön helyeztek a kemencébe vagy a sütőbe. A kugli valószínűleg nem annyira régi étel, mint a sólet – ennek nyomait visszakövethetjük egészen a XIII. századig –, de gyökerei azért több évszázadra nyúlnak vissza, és a sólettal együtt réges-régen része a szombati második étkezésnek. A kugel/kugli név a Németországban évszázadokkal ezelőtt használt Schalet Kugel elnevezésből rövidült – ami szintén tanúsítja szoros összetartozását a sólettal. Az alma- vagy zsemlekuglit helyenként még manapság is saletnak nevezik, amely szó nyilvánvalóan a sólet egy változata.

A sok különböző kuglivariáns közül a kenyérből készült az egyik legrégibb. Egy XVI. századi német rabbi a Weck Schalentot, a kenyérkuglit együtt említi a VermicellesSchalenttal, azaz a metéltből készült kuglival és a Matzo Schalenttal, azaz pászkakuglival. Napjainkban a burgonya- meg a lokshnkugli (így hívják manapság a metéltből készült kuglit) népszerűbb, mint a kenyér- vagy zsemlekugli. A burgonyakugli azonban viszonylag új keletű, XIX. századi találmány, a kenyér-, újabban zsemlekugli viszont, mint láttuk, legalább olyan régi, mint a lokshnkugli. Egyetértek John Cooperral, az Eat and Be Satisfied (Egyél és légy megelégedett) szerzőjével, hogy a kenyér- és almakugli készítésének szokását valószínűsíthetően Németországból vitték át Lengyelországba és Litvániába a kelet felé vándorló német zsidók. Amikor megszületett a következő recept alapjául is szolgáló ötlet, vagyishogy ezt a kétfajta kuglit egyesítsék, a hatás ellenkező irányba terjedt, azaz Lengyelországból és Litvániából Nyugat-Európa felé.

Zsidó szerzők megemlékeznek arról, milyen fontos volt a kugli a hagyományos zsidó életben. Heinrich Heine 1825-ben, iróniát és komolyságot rá oly jellemzően vegyítve, így írt egy új zsidó magazin szerkesztőjének: „A kugli, ez a szent nemzeti eledel, többet tett a judaizmus megőrzéséért, mint az Ön magazinjának mindhárom száma.” Földrajzilag közelebb Riza nénihez, a magyar születésű ausztriai humorista, Moritz G. Saphir (1795–1858) a következő ironikus mondatokat vetette papírra a kugliról és a feltevés szerint a fizikai bátorságot nélkülöző zsidókról: „Jákob ivadékainak harci erényeit nemegyszer vonták kétségbe rágalmazók, mondván, »Megrettennek az ágyúgolyótól (azaz a Kugeltól)«. Ezért azután sok zsidó szombatonként hadgyakorlatot tart, és higgadt méltósággal, rendíthetetlen bátorsággal szembeszáll a kuglival.”

Dédanyám receptjét, amely finomra vagdalt marhafaggyú és libaháj használatát írta elő, ezeket vajjal helyettesítve, tejes receptté alakítottam, mert az volt az érzésem, a modern szakácsot már taszítják és ráadásul különféle nehézségek elé állítják az általa használt zsiradékok. El lehet a fogást készíteni margarinnal is, így illeszkedhet a kóser étrend húsos menüjébe. Ezenkívül egyetlen dologban módosítottam az eredeti receptet: mint több más édesség esetében, szétválasztom a tojássárgát és -fehérjét, és az utóbbit habbá verve utoljára adom a masszához, mert így könnyebb lesz a kuglim. Riza néni speciális kugliformát használt a sütéshez, nekem nincs ilyenem, ezért felfújtas tállal helyettesítem.

Dédanyámnál ezt az enyhén édesített készítményt a szombat déli étkezéskor tálalták fel, vagy a sólettal együtt, vagy utána, külön fogásként. A szombati sólet mellé valami édeskéset enni manapság meglehetősen furcsán hat, ám századokkal ezelőtt nagyon népszerű volt sósat édessel párosítani, a hagyománytisztelő zsidó főzésmód egyszerűen megőrzött egy szokást, amelyről mások már szinte megfeledkeztek. Hagyomány, történelem és más fontos dolgok ide vagy oda, én desszertként kedvelem a kuglit, akár szombaton, akár máskor.

eredmény:
8 bőséges adag

elkészítési idő:
kb. 1 és fél óra, plusz a hűlési idő

szükséges eszközök:
sütőlap, mixer (nélkülözhető), felfújtas tál, 18 cm átmérőjű vagy hasonló méretű, kb. 9 cm mély lábas, sütőpapír

hozzávalók:       
3 zsemle vagy 6 szelet fehér kenyér (kb. 15 dkg), héjától megfosztva és 1 centiméteres élű kockákra vágva
4 evőkanál sózatlan vaj, margarin vagy baromfizsír, meglágyítva
3 evőkanál cukor
4 nagy tojássárga
3/4 kávéskanál őrölt fahéj
1 csipetnyi só
2 kávéskanál reszelt vagy nagyon finomra vágott citromhéj (nélkülözhető)
1/3 csésze arany mazsola
2 Golden Delicious alma, meghámozva, csutkátlanítva és 1 centiméteres élű kockákra vágva 1/2 csésze gyümölcsös aromájú fehérbor, például rizling
1/2 csésze víz
1 csésze zsemlemorzsa
1/3 csésze búzadara
1 kávéskanál sózatlan vaj vagy olaj (a sütőtál kikenéséhez)
4 nagy tojásfehérje
1/2 kávéskanál tisztított borkő (nélkülözhető)
1 evőkanál cukor

1.         A sütőt 180 fokosra előmelegítjük. A zsemlekockákat elterítjük a sütőlapon, és kb. 7 perc alatt kiszárítjuk (nem szabad megpirulniuk). A sütő középső szintjére betoljuk a rácsot. A sütőt nem kapcsoljuk ki.

2.         Egy jó nagy tálban kézi habverővel vagy mixerrel habosra kikeverjük a vajat, illetve a margarint vagy baromfizsírt. Hozzáadjuk a cukrot és a tojássárgákat, és tovább keverjük, amíg egészen kifehéredik, és habos, könnyű lesz. Belekeverjük a fahéjat, a sót, az esetleges citromhéjat, majd beleforgatjuk a mazsolát és az almakockákat.

3.         Egy másik tálban a bor és a víz keverékében kb. 2 percig áztatjuk a zsemle- vagy kenyérkockákat, majd kinyomjuk, és a folyadékot kiöntjük. Az áztatott kockákat a keverékbe vegyítjük.

4.         Ezután óvatosan a keverékbe forgatjuk a zsemlemorzsát és a búzadarát, és 10 percig pihentetjük, hogy a dara megduzzadhasson. Közben a sütőedényt vastagon kikenjük a zsiradékkal, az alját kibéleljük sütőpapírral, azután megfordítjuk a papírt, hogy a teteje is zsíros legyen.

5.         A tojásfehérjéket (a borkővel) félkeményre verjük; a cukrot a habhoz adjuk, majd ezt egészen keményre verjük. A hab felét belekeverjük a zsemlés masszába, hogy lazább legyen, majd óvatosan beleforgatjuk a másik felét.

6.         Egy műanyag vagy falapát segítségével áttesszük a keveréket a felfújtas tálba, ügyelve arra, hogy mindenütt betöltse, és a tetejét lapáttal lesimítjuk. Levágunk egy megfelelő méretű és formájú sütőpapírt, és rásimítjuka keverékre. A tálat az előmelegített sütőbe, a rácsra tesszük.

7.         A kuglit 25 percig sütjük, majd levesszük a tetejéről a sütőpapírt, és újabb 25 percig folytatjuk a sütést. A sütőből kivett tálat 10 percre hűtőrácsra tesszük, ezután a tészta pereme mentén egy késpengét vezetünk végig, hogy meglazítsuk, majd a kuglit egy nagy, lapos tálra borítjuk. Lefejtjük róla a sütőpapírt, és a tésztát további 15 percig hűlni hagyjuk. Ezután leborítjuk azzal a tállal, amelyben asztalra akarjuk adni, és átfordítjuk rá, hogy ismét az eredeti teteje kerüljön felülre.