A dokumentum szövege (eredeti helyesírással):

Az Isten az égből lenézett
Megborzadt a "Sátán" műve felett
Látta hat millió meggyilkolt zsidóját
Elhatározta és visszaadta
Kiválasztott népének az ősi hazát.

Isten, kinek léte világít a Mindenségben
Addj erőt népednek a kűzdelemben
Hogy örökre megtarthassa e nemes ajándékot,
Hogy a szabad uj ország fényben ragyoghasson.

EREC JISZROEL
újra megalakulásának emlékéül Markbreiter József
versével és a Jeruzsálemi örök rózsával.
Ahol a rózsa van, ott hosszu élet van.
--------------------------------------------------------------------------------------------------

1946 és 1948 között voltam cionista. Budapesten és Szombathelyen jártam a plugába, akkor lehetett befizetni egy kis pénzt, hogy Izraelben egy kibucban kapjak érte valamennyi földet.

1946-ban már plugán voltam. A Jókai utcában, a Mikroszkóp Színházzal szemben volt a pluga. A pluga az Izraelbe kivándorló cionisták előkészítő és gyűjtőhelye volt. Hívták haksarának is, ma ulpán a neve. Ott ismertem meg Krausz [Kabos] Lacit. Ki akart velünk jönni Izraelbe. Férjhez mentem egy zsidó gyerekhez, úgy akart élni, mint egy úr, ha úgy döglik is meg, mint egy kutya. Ezzel a jelszóval vett feleségül, bár inkább más vesződött volna vele. Klein György volt a neve. Szlovákiai zsidó gyerek volt, onnan jött át az öccsével. A szüleit deportálták Szlovákiából, ő pedig vagányan az öccsével átjött Pestre, összebarátkoztak a nyilasokkal, beálltak hozzájuk sofőrnek. Nem voltak vallásosak, nem voltak megmálenolva [Azaz nem voltak körülmetélve. -- A szerk.]. A testvére, Tamás imádott engem. Az első férjem jó gépkocsivezető volt, a nyilasoknál megtanulta, és engem is megtanított vezetni.

A cionista csoportnak voltam én is a tagja. Vagyonom is volt Izraelben, mert kellett ezeket a csoportokat segíteni. Mikor már benn voltam a plugán, egy földdarabot megvettünk Izraelben.

1946 augusztusában mentem férjhez, és 1947. februárban otthagytam. Elváltunk, hét pap aláírása kellett hozzá [lásd: válás], mert én hüpe alatt esküdtem. Utána az első férjem kiment Izraelbe, én búcsúztattam el. 1947 januárjában már udvarolt a második férjem, de csak 1948-ban esküdtünk meg.