 | Mordecháj könyve (Jelenkor, 2002) Schein Gábor
(részlet) A hanipoli Zuszja rabbiról mesélik, hogy ifjúkorában meghallotta a jövőt a fák susogásában. A braclawi Náhmán viszont nem tudott aludni újonnan épített faházában, a friss deszkák között úgy érezte, mintha holtakkal feküdne. Ő is hangokat hallott, de nem a jövő hangjait. És az első éjszaka után, amelyet házában töltött, hajnalban nagy kiabálással felverte három fiát és feleségét, azt kiáltozta, tűz van, pedig még nem égett a ház, csak akkor gyújtotta fel, amikor mindnyájan kint voltak. Zsidózó (részlet a Spinoza Házban bemutatott "Zsidózó" c. estből) Bächer Iván Meleg, késő tavaszi éjszaka volt. Ömlött az eső. Vidáman, könnyűszívvel ment hazafelé. Szerette az esőt, szerette az életet. A Rottenbiller utcáról befordult balra a Landlerba. A Landler ilyenkor már teljesen néptelen. A fodros tócsák vidáman ragyogtak. Haja fejére lapult. A Marek sarkánál fél pofával egy pocsolyában egy részeg feküdt. Nem lepődött meg ezen. Ez a Csikágó. Otthon volt. Megpróbálta föltámogatni az elesettet. Ömlött az eső. Üvöltött: „Merre lakik?! Ébredjen fel! Ébredjen! Hol lakik!?” Lassan nyíltak a teknős-szemek: „Mit akar, maga büdös zsidó?” Kaján Bächer Iván Kaján nem Kaján.
Nevét is úgy rajzolta.
Klein Tibor volt még, amikor, mint a Vörösmarty reálgimnázium tanulója, már rendszeresen készített karikatúrákat tanárairól. Egy ízben az egyik modell váratlanul lépett a tanterem. A diákság vigyázz!-ba ugrott, és az akkori szokás szerint imába kezdett. A rajzok kinn maradtak a pad tetején; a közelben állók az imát szétröhögték. A tantestület évvesztésre kényszeríttette a Klein gyereket, az igazgató pedig ekként intette meg: „Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség.” Versek Schein Gábor (és noéból)
és noéból azután mi lett? kocsmakedvence
veterán, aki egy fröccsért századszor is
elmesélte, bütykös ujjával hogyan bökött rá
isten, és hogyan építette föl egymaga azt az
állatkertnyi hajót? vagy ki sem mozdult
belvárosi manzárdlakásából, leveleket meg
állambölcseleti műveket írt? „az olyan intézményi
rend, mely többet vár az egyéntől, mint amire
képes, nem csupán sikertelen, de embertelen is. | |
